Kerékpáros túraajánló: Karni-Alpok és a Dolomitok

Honnan indul és merre vezet a túra? Röviden a körtúrát Ausztriából, a Karintia tartományban lévő Villach városa mellől kezdtük, majd áttekertünk Olaszországba, megcsodáltuk kicsit a Dolomitokat, majd legurultunk egészen az Alpok déli részéhez, ahol rácsatlakoztunk az Alpok-Adria kerékpárútra ami vissza vezet Villach-ba, mindezt 6 nap alatt. Ilyenkor szokott jönni a kérdés: 6 nap alatt ennyit tekerni? Nem kell megijedni, átlagosan ha sok emelkedő van akkor 60-80km-t szoktunk menni, persze megpakolt kerékpárokkal. A túra össztávja nagyjából 350km és kb. 3500m szintkülönbség. Röviden ennyi a túra, de nézzük részletesebben! 

0. Nap: A kiindulási pontra való eljutás lehetséges vonattal, busszal, autóval de akár a nem túl messzi Klagenfurt-ba repülővel is. Mivel legtöbben a saját kerékpárjukkal szeretnek túrázni ezért a buszozást és a repülést nem ajánlom mivel elég macerás illetve repülőn elég drága szállítani a kerékpárokat. A legegyszerűbb és legkényelmesebb vonattal vagy autóval érkezni a kiindulási pontra. Budapestről egy Bécsi átszállással Villach-ba lehet menni vonattal. Mi autóval érkeztünk, ilyenkor fontos, hogy biztonságos helyen tegyük le az autót hiszen 6 napra ott fogjuk hagyni. Ilyenkor azt szoktuk csinálni, hogy nem nagyvárosba rakjuk le az autót hanem valahol mellette egy kis faluban, lehetőleg olyan helyen ahol van vasúti közlekedés. Ha vonattal megy az ember akkor a parkolás problémát megússza. Utazás napján már nem érdemes elindulni, helyette inkább egy városnézés Villach belvárosába és másnap kipihenve nekiindulni a túrának. Ha autóval megyünk odafelé úton mindig megállunk 1-2 érdekes helyen vagy kilátónál, most a Wörthersee felett lévő Pyramidenkogel kilátóba mentünk fel, illetve a Fakeer-see mellet ejtettünk egy késői ebédet majd utána egy sétát.

Az éjszakát Villach-tól kb. 25km-re, a Villacher Alpen lábánál fekvő, 560 méter magasan lévő Nötch im Gailtal határában a folyó partján töltöttük az autóban. Másnap reggel letettük az autót a falu vasútállomásán, össze raktuk a kerékpárokat, felmálháztuk őket és elindultunk a túrára. Azért szoktuk vasútállomás mellet hagyni az autót mert ha bármi probléma lenne a túra során könnyű vissza jutni az autóhoz. 

1. nap: A falu neve már sokat sejtet ugyanis az első nap végig a Gail folyó mentén fogunk haladni, keleti irányba azaz folyásiránynak felfelé. A Gail folyóról annyit érdemes tudni, hogy a Dráva egyik jelentős mellékfolyója, 122km hosszú és Villach-nál folyik bele a Drávába. Ha valaki Villach-ból indul a túrára akkor érdemes a Dráva menti kerékpárúton eltekerni a Gail menti kerékpárút kezdetéhez és akkor mind a 122km-t megteheti a Gail mentén. Ugyanis a Gail mentén is van kerékpárút, igaz nem végig a forrásig de az első kb. 85km-n kerékpár út van. Vissza a túrához: pont egy hidegfront vége felé érkeztünk meg, ami azért jó mert utána várhatóan ragyogóan szép és tiszta idő lesz, ami be is jött. Délelőtt azért még éreztette magát a front, gyönyörű magaslati ködös és felhős reggel indultunk el túránkon, néha-néha még csepegett is az eső.

A kerékpárút többé kevésbé a folyó mentén halad és jó részt aszfalton de vannak benne murvás szakaszok is ami szintén tükör simák így jól lehet rajta haladni. Az út elején fantasztikus kilátás nyílik visszafelé a Villacher-Alpokra. Ha a mi kiindulási pontunkat nézzük akkor az első 60km-n enyhén emelkedő útról van szó, nagyon kényelmesen lehetett haladni a viszonylag széles völgyben. Kilométerekkel előre lehetett látni merre is fogunk haladni.

Ahogy haladtunk Olaszország felé egyre tisztább lett az idő és egyre inkább előtűntek jobbról is és balról is a 2000 méter feletti hegycsúcsok, miközben mi még alig voltunk 600 méteren. Nagyon kicsinek érezheti (és érzi is) magát az ember ebben a völgyben. Az ebédet egy folyó menti pihenőhelyen ejtettük meg, szerencsére elég sűrűn találni pihenőhelyeket és út közben van több vízvételezési lehetőség is. Ezzel kapcsolatban egy kis infó. Ha egy csurgóra, kútra stb. nincs ráírva semmi akkor az ivóvíz, elég kevés helyen van feltüntetve a trinkwasser felirat de ha nincs ráírva, hogy nem ivóvíz akkor nyugodtan lehet belőle inni, még soha nem volt ilyenből problémánk. A kerékpárút sok kis tanyát érint amik nagyon hangulatosak, a völgy abszolút hozza az alpesi érzést. Gyakorlatilag eseménytelenül haladtunk felfelé a völgyön és csodáltuk a tájat.

A kerékpár út végé Kötschach városában van nagyjából 700 méteres magasságban. A magasságból adódik, hogy tényleg kényelmes tekerésről volt szó, az első 60km-n mindössze 140 méter emelkedés volt. Innen viszont az autóúton kell folytatnunk a túránkat, de nem kell nagyon megijedni alacsony forgalmú útról van szó, ahonnan a nagyobb teherautók és az utánfutóval vagy pótkocsival rendelkező szerelvények ki vannak tiltva, amiből lehetett következtetni, hogy lesznek szerpentin kanyarok. Az út innen lesz meredek, a városka után nem sokkal van egy 10%-os emelkedő de 5-6% alá nem igazán megy sehol legfeljebb a falvakban.

Most már essen szó akkor a hágóról is, név szerint Kartitscher Sattel és 1530 méter magas. Az út innentől nem emelkedik folyamatosan, mivel most már a hegy oldalában megy nem a völgy aljában, így az oldalbefolyóknál és hegylábak átmászása után mindig kicsit lejt az út, így gyakorlatilag a teljes szintmászás közel megegyezik a hágó magasságával, olyan mintha tengerszintről kezdené az ember a mászást. A meredekségi szint miatt innentől lassabban haladtunk, de legalább több időnk volt gyönyörködni a tájban. Van az úton 1-2 szerpentin kanyar is, de jellemzően a hegyoldalban kígyózik az út a hágóig.

A szállásról még nem esett szó. Mi vittünk magunkkal sátrat és mindent ami kell a kempingezéshez és nap végén kb 80km után egy kempingben álltunk meg éjszakára, picivel 1000 méter fölött tartottunk. Kényelmesebb ha az ember foglal minden napra szállást, de nem szeretem amikor nap közben azon aggódik az ember, hogy el kell érni a szállást vagy ha oda ért, de még lenne idő tovább menni akkor kénytelen megállni. Egy alap táv minden napra be van tervezve és úgy, hogy nap végén lehetőség szerint olyan helyen legyünk ahol több kemping is szóba jöhet aztán jutunk ameddig jutunk, nincs teljesen fix terv az adott napra ezért nem is izgul az ember. Legrosszabb esetben pedig a sátrat bárhova le lehet tenni, igaz illegális a vadkempingezés tőlünk nyugatra. Ez a nap volt a legnehezebb a túránk során, 80km és 700 méter szintmászás volt. 

 

2. nap: Erre a napra annyi volt a feladat, hogy befejezzük a hágómászást és guruljunk le a Dráva völgyébe majd kerítsünk egy kempinget. Lazább napnak terveztük mint az elsőt, de ne szaladjunk ennyire előre. Ez a reggel is elég felhősen indult, eső nem volt várható és délutánra elég szépen kitisztul az ég. Kitartóan haladtunk felfelé, de nem siettünk, tudtuk, hogy nem kell sokat mennünk a mai napon így többet nézelődtünk. Ahogy haladtunk felfelé egyre kisebbnek tűntek a hegyek, de így is lenyűgöző látványt adtak.

A hágó út vége felé jött a kedvenc szakaszom, Obertilliach előtt gyakorlatilag olyan mintha terepasztalt nézne az ember. A kaszálón található régi szénatárolókat ma már nem használják, de kormány rendelt van róluk, hogy nem bonthatják le őket, mert hozzá tartoznak az alpesi tájhoz. A kép nem adja vissza annyira a szépségét mint amennyire ez élőben jól nézett ki. Obertilliach látszódik a képen, gyakorlatilag úgy néz ki mintha közel lenne, de ahonnan készült a kép még 100-120 méterrel szinttel feljebb volt.

A falu után következett egy kicsit nagyobb visszagurulás az eddigiektől, de innen már nem volt meredek az út a hágóig. A Gail folyó forrása is a hágó közelében van, illetve a hágón van egy emlékmű az 1965 és 66-os árvizekről.

Egy kis pihenés és ebéd után elindultunk lefelé. Nemsokkal a hágó után már látszódott a cél, a Dráva völgye, illetve a szembe lévő hegyek már a Lienzi dolomitok ami már a Kelet-Tirol tartományhoz tartozik. Ez az oldal folyamatosan lejtett, elég meredeken, simán lehetett gurulni 60km/h felett is ha akarta az ember. Lefelé megálltunk Kartitsch városában a fékeket pihentetni, illetve találtunk egy nyitva lévő boltot így pótoltuk a már fogyatkozó élelmiszereket.

Ha már szóba került a bolt akkor egy kis infó róluk ha valaki még kezdő túrázó errefelé. A boltok a hegyek között általában délben bezárnak és sokszor csak 8-9 körül nyitnak, majd délután 2-3 körül megint kinyitnak pár órára, illetve vasárnap zárva vannak, jó esetben szombat délelőtt vannak nyitva pár órát. Persze ez nem igaz a nagyobb városokra de ott is azért keresni kell azt az üzletet ami nyitva van egész nap és akár vasárnap is. Ezért jobban megfontoltnak kell lennie az embernek ha kell valami az ebédhez, akkor azt érdemes beszerezni délelőtt mert déltől lehet csak 3 után tudja beszerezni. Illetve a víz utánpótlással is lehet gond ha napközben elfogy a víz és nem talál az ember egy csurgót vagy kutat. Ezen a túrán nem igazán találkozik az ember nagyobb várossal, talán csak Villach és Tolmezzo amik nagyobb városok. 460 méter szint ereszkedés után megérkeztünk Tassenbach településre ami már a Dráva völgyében fekszik. Itt találtunk is egy jó kempinget, levertük a sátrat és sétáltunk még egyet a környéken. Nem volt egy túl kemény nap, a táv 35km volt és 600m szintet másztunk. 

3. Nap: Erre a napra jutott túránk legmagasabb hágója a Kreuzbergpass a maga 1636 méteres magasságával. A kempingből elindulva rácsatlakoztunk a Dráva menti kerékpárútra Olaszország irányába. Innen már nincs messze, kempingtől kb. 8km-re volt a határ. Nagyon jó minőségű aszfaltúton lehet ezen a szakaszon haladni, a látvány pedig fantasztikus. A kerékpárút elkerüli a hangulatos kis falvakat, mi egy-kettőbe betekertünk szétnézni. A határhoz közeledve feltűntek a Dolomitok csúcsai, megmutatva milyen kilátásra is számíthatunk hágómászás közben. A Dráva menti kerékpárút ezen szakasza nagyon jól tekerhető, éppen hogy csak emelkedik, 15km alatt 100 méterrel lettünk feljebb.

Olaszországba átérve első településünk San Candido kb. 1170 méteres magasságon fekszik, innen indul a hágóra vezető utunk. Az első szakasza az útnak nagyon kellemesen emelkedik nincs benne durva emelkedő, a nehezebb része az útnak Moos települése után, jön de a gyönyörű látvány kicsit feledteti az emberrel a nehézséget.

Két szerpentinkanyar van Moos után ez a legmeredekebb pár száz méteres szakasz amiben van 10-13%-os rész is. Ezután következet egy vadregényesebb rész, rálátás nem igazán volt a hegyekre mert egy fenyőerdőben ment az út de élvezetes volt ez a szakasz is, találtunk egy jéghideget patakot ahol kicsit felfrissítettük magunkat.

Innentől újra előbukkantak a hegyek és nemsokára fent is voltunk a hágóban. A hágó gyakorlatilag egy központi kiránduló hely, nagyon sok irányba el lehet innen indulni és egy szép hotel is van.

A hágó táblától már lehetett látni a következő hegyeket amik közé le fogunk gurulni, már alig vártuk. Megebédeltünk és nyeregbe pattantunk, hogy közelebbről is megnézzük az elénk terülő hegyeket. 30km gurulás várt ránk amiben volt egy szakasz ahol tekerni kellet de a nagy részében csak gurultunk.

1636-ról 910 méterre gurultunk le Santo Stefano di Cadore-ba, nagyon hangulatos kis városka hatalmas hegyek ölelésében. Itt találtunk boltot és kerestünk egy kempinget ami Sappada irányába volt nagyjából 7km-re.

 Kempingünk 1017 méter magasságban volt így harmadik este aludtunk 1000 méter fölött. Ezen a napon sem mentünk túl sokat kb. 60km volt a táv és 670 méter a szint. 

4. Nap: Szoktunk túráinkba pihenőnapot tartani ami ez esetben nem teljesen jött össze. A kempingben hagytuk a felszerelést, és a kemping felett elvezető aszfalt úton elkezdtünk feltekerni, ígéretesnek tűnt mert szűk, szurdokosnak tűnt az út és az is volt, de nem tudtuk hova vezet.

Az elejétől kezdve nagyon kemény volt az emelkedő végig 12-14% vagy még több volt az emelkedési százalék. De a látvány annyira lenyűgöző volt, hogy mentünk csak egyre inkább felfelé és a végén egy fennsíkra lyukadtunk ki, nagyjából 1300 méter magasan.

Egy kisebb falu is van ott fent, név szerint Cima Canale. Áttekertünk majdnem a fennsík túloldalára, de bárhol is álltunk meg 360 fokos panoráma volt a 2000-2500 méteres hegyekre.

El lehetett volna még menni 3-4 irányba de mivel "pihenőnapot" tartottunk így visszagurultunk a kemping irányába, illetve egész le kellet gurulnunk Santo Stefano di Cadore-ba boltba, majd vissza másztunk a kempingig. Délután 3 körül értünk vissza, 25 km és 400 méter szint letekerése után. 

5. Nap: Erre a napra is jutott hágómászás, Borgata Cima igaz ezt nem igazán jelölik a térképek, Cima Sappada település gyakorlatilag a hágó 1292 méter magasan. Ezen a napon már visszafelé tartunk a kiindulási pontunkra, de még messze vagyunk ahhoz, hogy el is érjük azt. Keleti irányba folytatjuk túránkat, az út első 5 kilométere meredek volt, 10-12%-os részekkel, de Sappada előtt kellemesen tekerhető lett az út.

Sappada nagyon hangulatos síközpont, nyüzsgő kisváros. Innen gyakorlatilag nem volt vészes az út, a hegyekre folyamatos volt a rálátás 1 percig nem unatkoztunk. Cima Sappada festői helyen fekszik, pont a hegy lábánál, 9 kilométer alatt letudtuk a hágómászást.

Utunk innen lefelé vezet az Alpok déli része felé, 1292 méterről 51 km alatt le kellet gurulnunk 250 méterre, igaz 1-2 szakasz volt benne amin tekerni kellet vagy picit talán emelkedett is. Az út eleje nagyon meredeken szerpentinezik lefelé egy viszonylag széles völgybe, utána egy szűk völgyben kacskaringózik tovább majd a végén egyre kevésbé kanyarog és egyre kevésbé lejt az út.

Összességében nagyon élvezetes, és érdekes volt a reggeli 15 fok után legurulni a 31 fokos melegbe. Villa Santina mellett találtunk egy nagy Spar-t ami egész nap nyitva van, bevásároltunk és megejtettük az ebédet. Ez után következett túránk legalacsonyabb pontja a Fella és a Tagliamento folyók találkozása, Amaro városa mellett.

Ha a hídról dél felé nézünk akkor már látszódnak az Alpok utolsó hegyei ami után már csak a homokos síkság van egészen a tengerig, és jól látszódik a képen, hogy a hegyeken túl épp esett az eső, de szerencsére a hegyek közé nem jött be a felhő. Kerestünk egy utat ami levezet a folyóhoz, kíváncsiak voltunk hogy a 31 fokos melegben mennyire lehet meleg a víz, szerintem 12-14 foknál nem volt melegebb, de egy kis fürdés jól esett benne, felfrissítette az embert.

Össze szedelőzködtünk és mivel már délután volt és jól álltunk keresni kezdtünk szállást. Azt előre tudtuk, hogy kemping ezen a részen nem igazán van, ami legközelebb van ahhoz déli irányba kellene mennünk 10 kilómétert miközben nekünk a keleti, észak-keleti irány lenne a jó. Egyébként már voltunk abban a kempingben Gemona szélében található, elég jó kemping, de nem akartunk 20 km-t kerülni, ezért kerestünk az útvonalunkon olcsó szállásokat és 17 kilométerre a folyók találkozásától Chiusaforte-ban találtunk egy jó kis apartmant viszonylag olcsón. Carnia településnél felcsatlakoztunk az Alpok-Adria hivatalos kerékpáros útvonalára, de egyenlőre csak a szállásig tekertünk rajta. Ezen a napon 81 km volt a táv és kb. 500 méter szintmással. 

6. Nap: Túránk utolsó napja, Chiusaforte-ból már nem volt túl bonyolult dolgunk, felmentünk az Alpok-Adria kerékpárútra Tarvisio irányába és gyakorlatilag csak követni kell a jelzéseket és Villach-ban találja magát az ember. Tarvisio-ig a leglátványosabb az út, és mivel felhagyott vasúti nyomvonalról van szó nem is emelkedik 2-3%-nál jobban, itt a nehézség inkább csak az, hogy több mint 40 kilométeren át kell felfelé tekerni 250 méterről kb. 820 méterre.

A szintadatok és a kilométer alapján is jól látszik, hogy nincs szó nagy emelkedési szögről. Vízvételezési lehetőség legfeljebb csak boltban van az út során, illetve Tarvisio-nál van kút ahol lehet vizet vételezni. A kerékpár út átvezet Pontebba városán is ami nekünk nagyon tetszett, itt van lehetőség boltból pótolni a fogyatkozó készletünket.

Következő nagyobb város Tarvisio, itt szoktunk megállni ebédelni, a régi vasútállomásnál ahol áthalad a kerékpárút vannak pihenőhelyek, kúttal, illetve ott van a rendőrség is ahova ingyenesen be lehet menni a mosdóba.

A hágó Tarvisio előtt van nem sokkal, innen adja magát, hogy Tarvisio után következik a gurulás Villach-ba, egy-két kisebb visszakapaszkodás kivételével mert sajnos csak így tudták megoldani a kerékpár utat. Mi ugye nem Villach-ba gurultunk le, ezért Maglern-ban letértünk a kerékpár útról és irányba vettük Nötsch városkáját ahol várt minket az autónk.

Így nekünk 66km lett a napi táv és kb. 500 méter szintkülönbséggel. Az autó úgy állt ott ahogy azt 6 nappal ezelőtt letettük, bepakoltuk a kerékpárokat és a cuccainkat a kocsiba és mivel még volt időnk kicsit kocsikáztunk a hegyek között, majd Villach szélében egy kempingben éjszakáztunk.

Akik Villach-ba szeretnének vissza jutni, azoknak kb. 15 kilométerrel kell többet gurulniuk, hogy elérjék a várost. Nagy vonalakban ennyi lenne a túra, mi nagyon élveztük, az első nap kivételével talán nem is olyan nehezen teljesíthetőek a távok, de azért én csak azoknak ajánlom akik már az adott évben legalább letekertek 1000km-t, akkor biztosan nem lesz gond az állóképességgel. Erre a túrára leginkább trekking, cross trekking, gravel vagy túra országúti kerékpárt ajánlok.